A gyerekek a család legnagyobb kincsei, néha persze a legnagyobb rosszcsontjai, ha pedig úgy van a legnagyobb bohócai. Egy biztos, hogy nagyon szeretjük őket és megtennénk mindent, hogy meg tudjuk adni szívük minden vágyát, és hogy segíteni tudjuk őket a vágyaik és álmaik megvalósításában. Az én gyerekeim sosem tanultak kitűnően, de nem volt velük nagy probléma sem. Igazság szerint néha rájuk kellett szólni, de sosem kerültek veszélybe annak tekintetében, hogy a közepestől rosszabb jegyet szereznének. Ennek kapcsán én azt sosem feszegettem hogy üljenek többet a könyvek fölött, de nem is láttam rajtuk sosem hogy valamihez úgy nagyon oda ültek volna vagy nagyon érdekelte volna őket.
Persze a gyerekek egyre nőnek és nagyobbak, változnak is, amit mi folyamatában nem biztos hogy észre veszünk, leginkább az a jellemző, hogy egy-egy helyzetben nagy meglepetést okoznak a viselkedésükkel, és az még a jobbik eset, hogy ha pozitív irányba billen ez a viselkedés. Nekünk szerencsénk volt, hiszen egyszer csak azt vettük észre, hogy az a bluetooth fülhallgató, amit karácsonyra tőlünk kért abban segíti, hogy folyamatosan tanul. Videókra felvett hanganyagot hallgatott, és folyamatosan készült egy vizsgára, ami az informatika világába vezeti be, hiszen mindenképpen programozó szeretne lenni.
Én ezen annyira meglepődtem, hogy hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, amit persze ő úgy fordított, hogy biztosan ellenezzük, hiszen folyamatosan arra próbáltuk rávenni hogy hagyja ott egy kicsit a gépet és menjen a szabadba. Persze nem azért mondtuk, mert nem akartuk volna hogy ilyen szakot válasszon vagy ilyen iskolába menjen. Ezt pedig tisztáztuk és helyre is kerültek a dolgok. A vizsgája pedig iszonyat jól sikerült. Büszke vagyok rá.